Menü Bezárás

A végrendeletek legfontosabb szabályai

Az ember élete során legalább egyszer felmerül a kérdés, hogy mit fog maga után hagyni a világban. Az elmúlás körüli gondolatok és érzések közt számos élethelyzet okán – például baleset, súlyos egészségromlás, érzelmi megrendülés, nagyértékű nyeremény, stb. – megfogalmazódhat bennünk a szeretteinkről való gondoskodás vagy jótékonykodás szándéka, vagy akár vagyoni viszonyaink részletes rendezése is. A jelenleg hatályos magyar jogi szabályozás (Polgári Törvénykönyv Hetedik Könyv) alapján az örökhagyó halála esetére vagyonáról (vagy annak egy részéről) személyesen végintézkedéssel szabadon rendelkezhet. A végintézkedés megvalósulhat végrendelet, halál esetére szóló ajándékozás,
illetve öröklési szerződés formájában is. Jelen cikk a végrendeletek legfontosabb szabályaira és a leggyakrabban előforduló hibákra hívja fel az olvasók figyelmét.

Egy adott okirat végrendeleti jellegének megállapításához két fogalmi feltétel együttes teljesülése szükséges úgy mint, hogy a) az okirat az örökhagyó halála esetére szóló vagyoni rendelkezést tartalmazzon, és b) az okirat külsőleg az örökhagyótól származónak mutatkozzék. Bármelyik elem hiányában vagy hibás volta esetén az adott okirat nem vált ki
joghatást. Természetesen egy-egy okirat megítélése sosem ilyen egyszerű, főleg, ha annak tartalmát a szerző  hiányában kell értelmezni. Mivel a végrendeletek jellegüknél fogva ilyen okiratok, a jogalkotó a végintézkedés terén a favor testamenti, azaz az akarati elv alapján várja el a végrendeletek értelmezését. Azaz a végrendeletet kétség esetén az örökhagyó feltehető akaratának megfelelően, és úgy kell értelmezni, hogy az örökhagyó akarata lehetőség szerint érvényre jusson. Mivel a magyar szabályozás megkülönbözteti az írásban és a szóban tett végrendeletet, sőt, az írásbeli formán belül is elhatárolja a magán- és a közvégrendeletet egymástól, az esetlegesen felmerülő hibák is eszerint jelentkezhetnek.

Közvégrendelet közjegyző előtt tehető, melynek formai érvényességére a közjegyzői okiratok érvényességére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A korlátozottan cselekvőképes kiskorú és a cselekvőképességében vagyoni jognyilatkozatai tekintetében részlegesen korlátozott nagykorú érvényesen kizárólag közvégrendeletet tehet, melynek érvényességéhez a törvényes képviselő hozzájárulása, illetőleg a gyámhatóság jóváhagyása nem szükséges. Azon személy, aki vak, írástudatlan, vagy olvasásra, illetve nevének aláírására képtelen állapotban van, írásban érvényesen szintén kizárólag közvégrendeletet tehet. Fontos hangsúlyozni, hogy nem lehet érvényesen közvégrendeletet tenni olyan személy előtt, aki a végrendelkezőnek, a végrendelkező házastársának, élettársának hozzátartozója, gyámja vagy gondnoka. Továbbá érvénytelen az a juttatás, amely a közvégrendelet tételében közreműködő személy, valamint ennek hozzátartozója, gyámoltja vagy gondnokoltja javára szól.

Írásbeli magánvégrendelet olyan nyelven tehető érvényesen, amelyet a végrendelkező ért, és amelyen sajátkezűleg írt végrendelet esetén írni, más által írt végrendelet esetén olvasni tud. Az okoseszközökkel átszőtt mindennapjainkban fontos kiemelni, hogy a géppel írt magánvégrendelet nem minősül saját kézzel írtnak. A gyorsírással vagy a közönséges írástól eltérő egyéb jel- vagy számjegyírással készült magánvégrendelet pedig törvény erejénél fogva érvénytelen.
A sajátkezűleg írt végrendeletet a végrendelkezőnek az elejétől a végéig sajátkezűleg kell írnia és aláírnia, valamint az első oldalt is beleértve minden oldalon folyamatos oldalszámozást kell feltüntetnie. A más személy által írt  végrendeletet 2 tanú együttes jelenlétében kell az örökhagyónak aláírnia, vagy ha azt már aláírta, az aláírást 2 tanú előtt, azok együttes jelenlétében a magáénak kell elismernie. Mindkét esetben a végrendeletet a tanúknak is – e minőségük feltüntetésével – alá kell írniuk. Az így elkészült végrendeletet akár nyílt, akár zárt iratként a közjegyzőnél vagy az ügyvédnél – végrendeletként feltüntetve – személyesen letétbe kell helyezi, amit az eljáró közjegyző/ügyvéd a hivatalos végrendeleti nyilvántartásba megküld.
A több különálló lapból álló végrendelet kapcsán kiemelten fontos kihangsúlyozni, hogy a sajátkezűleg írt végrendelet minden oldalát az örökhagyónak magának kell sorszámmal ellátnia; míg a más által írt írásbeli magánvégrendelet minden oldalán a folyamatos sorszámozást a végrendelkezőnek és a 2 tanúnak együttes aláírásával kell ellátnia. Ezek
hiányában a végrendelet érvénytelen, így mindenképp fontos figyelni a formaságokra. További gyakori hiba, hogy az írásbeli magánvégrendelet tanúja nem lehet olyan személy, aki a végrendelkező személyazonosságának tanúsítására nem képes; valamint kiskorú, cselekvőképtelen nagykorú vagy cselekvőképességében részlegesen úgy korlátozott, hogy az kizárja tanúkénti közreműködését; illetőleg írástudatlan. Ugyanakkor az írásbeli magánvégrendelet érvényességének nem feltétele, hogy a tanú a végrendelet tartalmát ismerje, vagy tudjon arról, hogy végrendelet tételénél működött közre.
Fontos szabály ezeken felül az írásbeli magánvégrendelet tanúja kapcsán, hogy a végrendelkezésnél közreműködő személy (pl.: végrendelet megfogalmazója, szerkesztője, leírója, stb.) vagy ezek hozzátartozója javára szóló juttatás érvénytelen, kivéve, ha a végrendeletnek ezt a részét az örökhagyó sajátkezűleg írta és aláírta. Emellett a tanú vagy a
hozzátartozója részére szóló juttatás akkor sem érvénytelen, ha a végrendelet megalkotásában az érintett tanún kívül még 2 tanú vett részt. Nem természetes személynek rendelt juttatás esetén nem lehet tanú a jogi személy tagja, vezető tisztségviselője, képviselője, felügyelőbizottsági tagja és munkavállalója, ugyanis ilyen személy közreműködése a végrendelet megalkotásában a jogi személynek rendelt juttatást érvénytelenné teszi.

Szóbeli végrendelet akkor tehető, ha a végrendelkező életét fenyegető olyan rendkívüli helyzetben van, amely írásbeli végrendelet tételét nem teszi lehetővé. A szóbeli végrendelet akkor érvényes, ha a végrendelkező 2 tanú együttes jelenlétében a tanúk által értett nyelven végakaratát egész terjedelmében szóban – vagy jelnyelvet használó végrendelkező esetén jelnyelven – előadja, és egyidejűleg kijelenti, hogy szóbeli nyilatkozata az ő végrendelete. Ez azért fontos, mert ez esetben a tanúknak tisztában kell lenniük a szóbeli végrendelet tartalmával, azt tanúsítaniuk kell tudni később a hagyatéki eljárás során. Ezen túlmenően a szóbeli végrendeletre megfelelően alkalmazni kell az írásbeli magánvégrendelet tanújának személyére vonatkozó, valamint az ő és hozzátartozója érdekeltségére tekintettel megállapított korlátozásokat, azzal az eltéréssel, hogy a tanú írni tudása a szóbeli végrendelet érvényességének nem feltétele.
A szóbeli magánvégrendelet esetében rendkívül fontos kiemelni, hogy ha a végrendelkező életét fenyegető rendkívüli helyzet később megszűnik, és a végrendelkezőnek lehetősége nyílik érvényesen írásbeli magánvégrendeletet tenni, akkor a szóbeli végrendelet hatályát veszti. Azaz, ha például egy súlyos baleset után a sérült 2 mentőorvos előtt a helyszínen halála esetére vagyonjogi rendelkezést tesz szóban érvényesen, majd az orvosi segítségnek hála szerencsésen felépül sérüléseiből, és elhagyja a kórházat, akkor a mentőorvosok előtt tett szóbeli végrendelete ugyan érvényesen keletkezett, mégsem lesz hatályos, hiszen lehetősége nyílik rendes magánvégrendeletet tenni ezt követően. Jól szemlélteti ez a példa azt a tényt, hogy a jogalkotó a szóbeli magánvégrendelet érvényes megtételét nagyon szélsőséges élethelyzetben és csak kivételesen teszi lehetővé.

Az írásbeli végrendeletnek ismert az ún. közös végrendelet elnevezésű formája is, amikor a házastársaknak az életközösség fennállása alatt írásbeli végakarata ugyanabba az okiratba van foglalva. Ez akkor érvényes, ha

  1. a házastársak sajátkezűleg írt végrendelet esetén az okiratot az egyik végrendelkező elejétől végig maga írja és aláírja, a másik végrendelkező ugyanabban az okiratban sajátkezűleg írt nyilatkozatban kijelenti, hogy az okirat az ő végakaratát is magában foglalja, és nyilatkozatát aláírja;
  2. más által írt végrendelet esetén a végrendelkezők egymás és a tanúk együttes jelenlétében írják alá az okiratot, vagy mindkét végrendelkező egymás és a tanúk együttes jelenlétében különnyilatkozik arról, hogy az okiraton szereplő aláírás a sajátja; vagy
  3. a házastársak közvégrendeletet tettek. Ezen esetekben is fontos a több különálló lapból álló más által írt közös végrendelet minden lapjának folyamatos sorszámozással való ellátása, továbbá, hogy minden lapját a végrendelkezők és mindkét tanú aláírja. A sajátkezűleg írt közös végrendelet akkor érvényes, ha minden lapját folyamatos sorszámozással látták el, és minden lapját a másik végrendelkező is aláírta.

Sok esetben előfordul, hogy a végrendelkező nem tud különbséget tenni a kizárás és a kitagadás között, ami a végrendelet hibás mivoltához vezet. Kizárásról akkor beszélünk, ha az örökhagyó azt, aki törvényes örököse vagy azzá válhat, más személynek örökössé nevezésével vagy végrendeletben tett kifejezett nyilatkozattal kizárja a törvényes öröklésből a kötelesrészen felül. A kizárást magát nem kell indokolni. Ezzel ellentétben a kitagadás a kötelesrészre is kiterjed és minden esetben indoklásra szorul, és akkor van helye, ha a kitagadott

  1. az örökhagyó után öröklésre érdemtelen lenne (pl.: életére tört korábban);
  2. az örökhagyó sérelmére bűncselekményt követett el (pl.: bántalmazta, jelentős értékben meglopta);
  3. az örökhagyó egyenesági rokonának, házastársának vagy élettársának életére tört vagy sérelmükre egyéb súlyos bűncselekményt követett el;
  4. az örökhagyó irányában fennálló törvényes tartási kötelezettségét súlyosan megsértette;
  5. erkölcstelen életmódot folytat (pl.: súlyos függőségben szenved);
  6. akit végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek és a büntetését még nem töltötte ki;
  7. a tőle elvárható segítséget nem nyújtotta, amikor az örökhagyónak szüksége lett volna rá; vagy
  8. nagykorú leszármazóként az örökhagyóval szemben durva hálátlanságot tanúsított. Továbbá kitagadható az a szülő, aki az örökhagyó sérelmére olyan magatartást tanúsított, amely a szülői felügyeleti jog megszüntetésére ad alapot. Emellett házastársát az örökhagyó házastársi kötelességét durván sértő magatartása miatt kitagadhatja.

Amennyiben tehát az örökhagyó nem indokolja meg a törvény szerinti örökösének kitagadását, az érvénytelenné teszi a végrendelet kitagadást tartalmazó részét.

Amennyiben egy végrendelet részben vagy egészben hibás (érvénytelen vagy hatálytalan), nem fűződik hozzá joghatás, azaz halál esetén a törvény által meghatározott rendben száll át az örökhagyó hagyatéka. Egyértelmű tehát, hogy ha a törvényes öröklési rendtől eltérően szeretnénk vagyoni viszonyainkat halálunk esetére rendezni, akkor körültekintőnek és alaposnak kell lennünk, hiszen utólag sajnos nem tudjuk megváltoztatni vagy megmagyarázni ügyleti akaratunkat. Ebben nagy segítségünkre lehet egy hozzáértő ügyvéd.